Álomból álomba ébredek,
életem lét-értelme a létezés.
Elragadnak a karmok,
agyam hasad a gondolattól.
Homályosan látom az arcokat,
véres a szemem, vérkönny,
süket vagyok, ólom a fülemben,
néma lettem, kivágták a nyelvem.
Nem mozdul, a karom béna.
Érzelemtúladagolás, aranylövés.
Fáj... de annyira élvezem.