Gomolygó viharfelhők,mint szívem,száz felé szalad,
remegő napsugár töri a ködöt, hogy almába harapj.
Szellővel lebben hajad,a madárfütty hangja ajkadra ragadt,
lám ha vesződnél ostoba játékkal,lennék én,lennék az alany.

Lágy,tengernyi tenger,habzó,fejemben,lelkemben,szívemmel,
édes méreg kezedről,szádról isteni méz, de tán hitetlen.
Kérdésem elszáll, nincsen felelet, szófoszlány-maradvány,
szótlan szavaim vágytól vezérelt, van még akadály.