Kavics esik a tóba, ami hullámokat kelt és a partot ostromolják,
ott az a part, az az én szívem s több száz hullám döngeti.
Dézsából, ha öntenék, úgy hull a könny, lelkem könnyezik, mert
itt hanyatlott az értelem, az elv a józan ész.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése