Ó ha akkor tudtam volna, amit most tudok,
holnap élném át a tegnapom,
meggyötört lelkek fekszenek a réten,
árgus szemeket szegeznek az égre.

Szivárványon tipegsz, sóhajtasz,
sóhajod a földön új életet fakaszt,
töretlen szárnyakkal repkedsz súlytalan,
nyomodban virágok, s a nap szalad.

Csillagszemed éjjel tükör,
bársonybőröd a ködben füröd,
ó ha akkor tudtam volna, amit most tudok,
tengerszemem aludna s én lennék halott.