sötét

Nem tudom már, hogy ki vagyok.Honnan jöttem, merre tartok.Zuhanok. Talán nem élek, nem, csak madártávlatból szemlélem az Életet. Látom a rosszat, a szerencsétlenséget, a butaságot,a jót nem érzem. Szívtelen vagyok?!Nem!Csak zuhanok.Végtelen a zuhanás, tán nem landolok sehol. Zuhanok.

Látom Magam, de nem ismerem.Látok mást, de nem ismerem. Látom a Világot, de nem értem.Látom a csillagot, de nem érem el. Látom, hogy vak vagyok.Látok, de nem beszélek...

Itt vagyok, de senki nem lát. Miért?! Bennem van a hiba?! Szegezem magamhoz milliószor ezt a kérdést.Töprengem. Majd rájövök, hogy nem az a baj , hogy nem látnak, az lenne baj, ha lenéznének, kigúnyolnának. De ez hülyeség. Jobb ha nem látnak.De látható akarok lenni!Ki akarok törni, szállni , repülni. Nem..jobb ha nem látnak... "..vagy csak nem látod, hogy látnak.."