József Attila: Nagyon Fáj (részlet)

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de még is ellökött magától.

Nincsen helyem,
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.