Letérve a kitaposott útról,

az feledés félhomályába tart.

Megállna, de nem hagyja egy arc.

Ropog a fegyver, s zúg az ágyú,

győznie kell, de nem hagyja egy arc.

Magánytenger folytogatja,

édes a mámor, az emlék,

keserű a feledés, feledne,

de nem hagyja egy arc...