Ó ha akkor tudtam volna, amit most tudok,
holnap élném át a tegnapom,
meggyötört lelkek fekszenek a réten,
árgus szemeket szegeznek az égre.

Szivárványon tipegsz, sóhajtasz,
sóhajod a földön új életet fakaszt,
töretlen szárnyakkal repkedsz súlytalan,
nyomodban virágok, s a nap szalad.

Csillagszemed éjjel tükör,
bársonybőröd a ködben füröd,
ó ha akkor tudtam volna, amit most tudok,
tengerszemem aludna s én lennék halott.

A minden a semmiért

kavalkád

Látom csillogásod, ragyogó alkotásom,
Gomolyogva száll alá szívem peremének a köd,
S látod,oly ostoba, mit hajtasz te felé,
ködöt nem törsz, lelked sincs hogy elérd,
Utállak,mert megtaláltam magam benned,
utállak, mert jó vagy és kegyetlen.
Ha elveszett nem kérheted,
vissza a régi énedet.
Álomból rémmese,
Rémségből hadsereg....

Tényleg?!!

Na ne mondd..!

az élet a legerősebb kábítószer